|
KORABELI NOVELLÁK, VERSEK ERZSÉBETRŐL
Káli-Rozmis Barbara 2015.11.22. 16:42
 KORABELI ÍRÁSOK ERZSÉBET KIRÁLYNÉNKRÓL
Erzsébet királyné kultusza már életében megkezdődött Magyarországon. Íróink patetikus novellákat vetettek papírra, amelyek őt dicsőítették. Magyarország védőangyalának nevezték, halála után pedig Mikszáth Kálmán szavaival élve „nevét csak úgy ejtették itt ki Magyarországon, mint egy szentét.” De nemcsak ő írt így róla, hanem sokan mások. Jókai Mór a „szentek glóriáját” látta körülötte sugározni, Krúdy Gyula pedig „minden magyar asszonyok legtisztábbjának, legelsőbbjének, legszomorúbbjának” tartotta.
Az írások a linkre kattintva az alábbi sorrendben olvashatóak (lentebb olvashatsz részleteket belőlük):
http://epa.oszk.hu/00000/00003/00037/irodalmiemlekezesek.html
BENEDEK ELEK
Erzsébet királyné élete
"Messze a mi hazánktól, idegen földön született Magyarország védőangyala. Nem altatta magyar dal a csecsemőt, s im, szive, lelke mégis magyarrá lett: példaképe a magyar nőnek. Hány nemes növény satnyul el, ha honi talajból idegen talajba ültetik át! A bajor föld legszebb virága feslő bimbó korában plántálódott magyar földbe s szemet, szivet gyönyörködtető pompában virult tovább mi közöttünk!"
JÓKAI MÓR
Erzsébet emlékezete
"...S amíg a magyar szívekben forró vég fog bugyogni, addig bizonyára mindig ünnepnap lesz e hazában Erzsébet királyné nevének, születésének és halálának napja. Ma is összejöttünk a Te emlékedet megünnepelni, óh, megdicsőült királynénk, nem hogy mi imádkozunk teérted, hisz Te az örök üdvösséget megérdemelted egész életed minden cselekedetével, hiszen Te viselted szívedben az Istenanya tőreit, hisz Te csak az erényeket ismered, a bűnöknek még a fogalmát sem, a Te lelked fehér köntösére egy foltja nem vetődött a földi homálynak. Te már ott ülsz a szentek sorában, s látod színről színre Istent; de mi kérünk Téged esedezve, hogy te imádkozzál miérettünk a népek Atyjához, a királyok királyához, hogy áldja meg, védje meg a mi jó hazánkat, adjon népeinek békességet, egyetértést, hűséget és kölcsönös szeretetet, s áldja meg hosszú élettel, dicsőséges uralkodással a mi szeretett királyunkat, akit a Te angyali szellemed ihlessen az égből, mint egykor a földön, hogy népeinek boldogságában találja örömét, dicsőségét. Amen."
MIKSZÁTH KÁLMÁN
A királynéról
"...Magyar királyné? Igen ő már az volt, mikor még a férje csak "császárkodott". Tiszteltük őt. Nem! Imádtuk? Ez is kevés. Mindnyájunknak közös szerelme volt.
Egy ideál, mely millió álomban ott van...egy ragyogó kép, mely a szivárványtól veszi a színeket. Ami bűbáj van a természetben, ami andalító van a mindenségben, ami zsibong, ami altat, ami pilláinkat megnehezíti, ami vérünket szétszökkenti, ami mintha a nap lecsapódna a földre, fénnyel önti el a rögöt, az mind egy név volt, az "Erzsébetünk" neve.
Hát megöregedhet-e valaha ez a név? Lekophatik-e valaha zománca? Lesz-e még királyné egyszer...hogy ne ez legyen a legszebb, legédesebb - nekünk?
Milyen büszkék voltunk rá, hogy ő a legszebb. Ha megszólalt édes hazai nyelvünkön csengőn, kellemmel, szavát átadta férfi az aggnak, az agg a gyermekeknek, és járt a szó faluról falura, szájról szájra, és mindenik szava után, mintha mindenkihez intézte volna azt, mindenkinek bizalmasabb ismerőse lett. Ott lakott ő a szívekben, koldusok, polgárok, parasztok és nemesek szíveiben. Tizenöt millió palotája volt: a leggazdagabb királynő a földön."
MIKSZÁTH KÁLMÁN
Adieu! Adieu!
Egy kép az udvari életből
"A "magyar hercegnő" Mária Valéria beteg volt, a picike szép arcon rút himlők mutatkoztak, a királyi gyermek önkívületben feküdt forró lázban, selyem mennyezetes ágyacskájában.
A Burg folyosóin másképp hangzottak az udvaroncok léptei, s arcuk bizonyos aggodalmat fejezett ki. - Ezek az emberek mindent képesek kifejezni.
Benn a beteg szobájában gondos udvarhölgyek, ápolónők lesték minden mozdulatát, s orvosok figyelték meg minden lélegzetvételét, a pirinkó kacsók minden percben más-más pápaszemes úr markába vándoroltak, aki onnan megállapítsa a diagnózist, az ütér verését. A kis homlokról a gyöngyöző forróságot szelíd szemű asszonyok puha keze törülgette le..."
MIKSZÁTH KÁLMÁN
Mikor utoljára láttuk
"A királyné lesüti fejét... és az a hófehér arcz egyszerre csak elkezd pirosodni... mindig jobban-jobban . Elöször csak nem olyan fehér többé, azután olyan, mint a frissen szürt tej, mintha rózsaszinnel volna befutattva, azután piros lesz mint az élet, piros, egészen piros.
Milyen káprázat! Ferencz József király mellett ott ül egy életpiros királyné.
Egy perczig tartott az egész. Szemei tágra nyiltak, s a régi ragyogás kicsillant belőlük.
S a szemekből, melyek ugy tudtak valaha mosolyogni, hogy egy szomoru országot viditottak föl, egy könycsepp buggyant ki. Százan és százan látták a drága csöppet. Meg volt a reciprocitás. Egy mosolygó ország föl tudta viditani a királynét.
De csak egy perczig tartott.
A felséges asszony szeméhez emelte csipkés zsebkendőjét, eltörölte vele a könyet. Az éljenzés megszünt, a szónok folytatta a beszédet s a királyné arczáról kezdett lassan-lassan lefogyni a pirosság, mint ahogy a kés pengéjéről szemlátomást illan a ráfujt lehelet.
Egy percz és a király mellett ujra ott ült a gyászba borult királyné, a mater Dolorosa halványan, csöndesen, érzéketlenül, mint egy fehér mozdulatlan szobor, mely egy édes arczra emlékeztet."
MIKSZÁTH KÁLMÁN
A királyné mint feleség
"Sok mindenfélét irnak a magyar lapok a királynéról: hogy évtizedek óta elvonult nemcsak a politikától, de minden szerepléstől, még az udvar apró-cseprő dolgai, kellemetes történetkéi, filigrán, pókhálószerü intrikái se érdekelték - pedig ez a királynék recevierje - ők itt és így szövik a történelem vásznát.
Minden előkerül most. Egy kosár anekdota. A mi bájos csecsebecséink, melyek mind az bizonyítják, hogy egyszerü volt és jó és hogy szeretett minket. Elmesélik barangolási kedvét, gyalogos kirándulásait lakatlan erdőségekben, hogy mennyire szerette a természetet és mennyire kerülte, szinte gyűlölte az embereket. De hát nem volt-e igaza? A finom lelkek előre sejtenek. A természet nem bántotta, emberkéz ölte meg."
KRÚDY GYULA
Erzsébet
"Csendes méla bánattal telik meg a lelkem, ahogy leírom ezt a nevet. Olyan ez a bánat, mintha napban járnék az elhagyott ligeten halovány ég alatt. Csak sejtelem az, ami azt beszéli bennem, hogy hervadóban a fű, a fa, a virág. Az élet. Minden. Ahogy reszkető kézzel leírom ezt a nevet.
De mire is gondolok? Fáj valami csak, aminek nem tudom nevét adni, tán nem is ismerem. Hogy ez a szelíd őszi napsugár olyan csendes, olyan tiszta, hogy elmélázva hajtom le a fejem.
Tiszteletteljes hódolattal, mély szeretettel övezem fel magam, ahogy arról a magyar asszonyról írok, aki mindnyájunknak a csókját érdemli, amit köntöse szegélyére csókolunkA II. Erzsébetszobor-pályázatra benyújtott pályamű, 1903, Uj Idők - minden magyar asszonyok legtisztábbjáról, legelsőbbjéről, legszomorúbbjáról, ha írok."
ERDÉLYI ZOLTÁN
Erzsébet királyné emléke
Alkalmi gyermekszinjáték egy fölvonásban
Részletek
Az iskolából hazatérő Tibor és Márta meséli édesanyjának: szeptember 10-én Erzsébet emlékünnepélyt fognak rendezni. A gyermekek nem hallva még a királynéról feladatul kapták, kérdezzék meg otthon szüleiket erről, ennek kapcsán a szerző a főszereplő édesanyával mesélteti el Erzsébet királyné történetét, a hangsúlyt másra helyezve:
FALLY HENRIK
Erzsébet királyné
Elbeszélő költemény hét énekben
Részletek
A szerző művében végigkíséri Erzsébet életének magyar szempontból is fontos eseményeit. Gyermekkorának, eljegyzésének (I. ének) és esküvőjének leírása (II. ének). A fiatal császárnénak egy éjjel megjelenik Ausztria szelleme (a fehér asszony) szívét kérve (III. ének):
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
