Gödöllő, Erzsébet királyné birodalma

Káli-Rozmis Barbara  2015.04.02. 13:54

Gödöllő, Erzsébet királyné birodalma

　　　“Engem sem feszélyez itt semmi, úgy élek, mint falun, sétálhatok, kikocsikázhatok egyedül!”

　　　

“Gödöllő Erzsébet birodalma volt. Itt az ő törvényei uralkodtak, amelyeknek semmi közük nem volt a ranghoz és a protokollhoz. A vendégeket nem a nemesi címük szerint válogatták ki, hanem aszerint, hogy mennyire tudtak lovagolni. Erzsébet maga köré gyűjtötte Ausztria-Magyarország lovasainak elitjét” (Hamann, 318)　　　

 

A királyné gödöllői udvartartása a bécsivel ellentétben sokkal kötetlenebb, családiasabb és szabadabb volt. Olyan vendégeket is fogadhatott itt, akiket Bécsben nem lett volna lehetősége. A Renz cirkusz műlovarnőit is gyakran meghívta a kastélyba, és arra kérte őket, hogy mutatványokat tanítsanak neki. Egy manézst is építtetett erre a célra, ahol gyakorolhatott. Nem is nézték jó szemmel Bécsben, hogy a királyné cirkuszi mutatványokat tanul.

A gödöllői légkör hasonlított Possenhofenihez, Erzsébet boldog gyerekkorának színterééhez. Kovács Éva megjegyzi, hogy ez egy olyan családias légkör volt, amelyhez a merev és szertartásosságot kedvelő Ferenc József, neveltetéséből kifolyólag, nem volt hozzászokva. Ebben a légkörben a házastársak közelebb kerültek egymáshoz, mert szabadon tudtak hódolni közös szenvedélyeiknek: a természet szeretete, a lovaglás és a vadászat. (Kovács Éva, 105)

 

Sisi így ír Gödöllőről anyjának: “Itt nyugta van az embernek, nincsenek rokonok, nem piszkálódik senki, ott meg Bécsben az az egész császári pereputty! Engem sem feszélyez itt semmi, úgy élek, mint falun, sétálhatok, kikocsikázhatok egyedül!” (Hamann, 317)

 

Köztudott, hogy Erzsébet sokkal jobban viselte a reprezentációt Budapesten, mint Bécsben, de Hamann felhívja a figyelmet arra, hogy a folyamatos nyilvános szerepléseket hazánkban is nehezen viselte. Időnként itt is jelentkeztek a pszichoszomatikus tünetek: sírógörcs, köhögés és gyengeség. Megtörtént az is, hogy nyolc napig nem hagyhatta el szobáját a Budai Palotában, így nem tudta vállalni a hivatalos báli megjelenést sem sok magyar bánatára, akik csak azért utaztak a fővárosba, hogy világszép királynéjukat lássák (219).

 

 

Az 1867-es koronázás alkalmából a magyar állam megvásárolta, és a királyi családnak adta a gödöllői Grassalkovich-kastélyt. A királyi pár ezt a nagylelkű koronázási ajándékot nem fogadta el, csupán használatba vette a kastélyt és a hozzá tartozó uradalmat, ezért az a magyar állam tulajdonában maradt. Így lett az épületegyüttes 1867-től a királyi család pihenő rezidenciája. Az udvar főleg tavasszal és ősszel tartózkodott itt. Az őszi tartózkodás gyakran több hónapig, újévig is elhúzódott, Erzsébet gyakran ünnepelte itt a névnapját (november 19.) és a születésnapját, ez utóbbit karácsonykor. Névnapja az egész település ünnepe volt. A helyiek fáklyásmenettel és szerenádos ünnepéllyel tisztelegtek szeretett királynéjuk előtt. Karácsonykor és újévkor a királyi pár pénzadományokkal, ruhákkal és játékokkal támogatta a rászorulókat.

　　

 

　　　　　　Erzsébet szabadon űzhette Gödöllőn nagy szenvedélyét, a lovaglást

　　

A Gödöllői-dombság a középkor óta vadászterület volt. Sisi különösen az angol stílusú falkavadászatokat kedvelte,magánfalkája is volt. A vadászatokon és az agárversenyeken a magyar arisztokrácia legfelsőbb rétegének tagjai közül sokan részt vettek. Hideg és rossz idő esetén a lovardában zajlott a társasági sportélet, természetesen az egyik legkiválóbb lovasként számon tartott királyné részvételével.

 

　　　Sisi lóháton 

 

Sisi kitűnő lovas volt, és a környékbeli erdőkben élhetett is ennek a szenvedélyének. A kastélyban 34 hátaslovat és 36 kocsilovat tartott. Ő tette Gödöllőt a lovasbemutatók és az Angliában akkoriban oly népszerű falkavadászatok központjává. Az előkelő vendégek társaságában zajló vadászatok mellett agár- és lovasversenyeket is rendeztek. 1860-as és ‘70-es években a falkavadászat és a lovassport magyarországi központja lett Gödöllő. 

 

 

 

 

 

 

Bal oldali kép: a királyné (balközép, feketében) vadászaton

 

Átalakítások a királyi család kényelmére

 

“A ház repedésig tele!”

 

　　　Kastély az utóbbi évtizedek alatt gondozás hiányában igen rossz állapotba került. Erzsébet lovasszenvedélye miatt kiemelten fontos volt a rossz állapotú lovarda átalakítása és kibővítése (másfél ezer négyzetméteres lett így), és márvány istállót építettek hozzá, valamint egy kocsiszínt. Új melegházakat és pálmaházat is létesítettek a hatalmas parkban, amelyet megnyitottak a közemberek számára is, valahányszor a királyi család nem tartózkodott Gödöllőn.

 

Gödöllőn minden, így az épületegyüttes átalakítása és felújítása is, Erzsébet kénye-kedve szerint történhetett. A kastély fűtésrendszerét is modernizálták, ami azért is volt különösen fontos a királyné számára, mert az általa olyannyira kevéssé kedvelt császárvárosi lakosztályaiban, leginkább a Burgban, ahol a család a téli időszakot töltötte, sok problémája volt a fűtéssel. Sokat panaszkodott a hideg termekre, ahol a fűtést még mindig a XVIII. században épített díszes barokk és rokokó kályhákkal oldották meg.

Képen: A kastély főhomlokzata ma

 

Később további fejlesztések is történtek, amelyek során a kastély szobáiba 1874-től bevezették a gázvilágítást, ezen kívül a fűtést több helyen légfűtéses rendszerrel egészítették ki (Kovács Éva: Erzsébet királyné és Gödöllő).

 

 

A királyi család nagyszámú kíséretének elhelyezésére sok szobára volt szükség. Ekkor szüntették meg a Grassalkovicok időszaka alatt (az 1780-as években) épített barokk színházat (amelyet 2003-ra rehabilitáltak, és ma színes és változatos programoknak ad otthont). A szemközti szárny virágházának és a barokk fürdőjének helyén pedig gyógyszertárat és vendégszobákat építettek. 

 

Az átalakítások eredményeként a királyi időszakban 136 helyiség állt rendelkezésre, ezen kívül az istállószárnyban további 24. Lakásként összesen 103 helyiség szolgált, amelyekből 67 volt a szolgáké! Mivel sok cselédnek nem volt saját külön lakóhelyisége, ebből a számból következtethetünk a királyi családot és udvartartásukat kiszolgáló cselédség számára. 

 

Érdekességként megemlíthető, hogy a barokk színház egykori helyén kapott lakosztályt Franziska Feifalik, Erzsébet nélkülözhetetlenné vált fodrásznője, aki egykor Bécs leghíresebb színészeinek hajkoronáit készítette el. (Így jutott el a híre Sisihez is sok évvel ezelőtt. Fanny most már csak császárnéja híres koronafrizuráját készítette.)

 

A bővítés ellenére sokszor még így is kicsinek bizonyult a kastély. Erzsébet udvarhölgye, Festetics Mária grófnő 1871-ben jegyzi fel naplójába a következőt: “A ház repedésig tele!” (Kovács Éva)

 

Erzsébet lakosztálya

 

Ferenc József lakosztályát a díszterem egyik, Erzsébetét pedig a másik, a lovarda felőli, napfényes oldalán helyezték el. Sisi Mária Terézia egykori vendégszobáját hálószobaként használta. Emeleti lakosztálya négy szobából állt, és saját lépcsősor kapcsolta össze földszinti három szalonjával.

 

 

Képen: A királyné egykori verandája

 

Innen tudta megközelíteni az előkerten át a lovardát egy faverandán és fából készült, vadszőlővel befuttatott folyosón keresztül, amely nemcsak arra volt jó, hogy Erzsébet rossz idő esetén is átsétálhasson, hanem arra is, hogy a kíváncsi szemek elől eltűnve, észrevétlenül tegye ezt!

 

Képen jobbra: A király lakosztálya

 

 

Ferenczy Idának, Sisi kecskeméti származású felolvasónőjének, két szobáját közvetlenül a királyné lakosztálya mellett helyezték el. A bécsi Hofburgban és Schönbrunnban erre nem volt lehetőség az etikett miatt, mivel Ida kisnemesi családból származott. Természetesen ebből is látszik, hogy Gödöllőn Erzsébet mindent úgy tehetett, ahogyan szeretett volna! 

 

A király és a királyné gödöllői napirendje

 

Ferenc József gödöllői menetrendje a bécsihez hasonló volt: hajnali négy - télen öt - órai kelés után borotválkozás, majd szerény reggeli elfogyasztása következett. Ezután dolgozószobájában nekilátott a munkának. Ha nem a családi kis ebédlőben étkezett, akkor egy órakor villásreggelizett, amit fél órás séta követett. Az átlagos hétköznapi ebédje marhahús vagy natúrszelet volt, amelyet gyakran szintén az íróasztalánál ülve, munka közben fogyasztott el. Kötelességének érezte a munkát, a monarchia első számú hivatalnokának tartva magát. A családjával vagy vendégeivel vacsora után egy-két órát töltött. Este nyolc órakor pedig általában már nyugovóra tért. Napirendjét olvasva láthatjuk, hogy a császár egy átlagos napja igen sivár volt.

 

Erzsébet átlagos gödöllői napirendje a következő volt: A reggel hat-hét órai kelést a tisztálkodás, napi tornagyakorlatainak elvégzése, a gyakran több órás fésülködés és öltözés követte. Ezután lovaglás vagy séta következett. Visszatérve igen szerény étkezés, majd olvasgatás volt a program. Kedvenc költője, Heinrich Heine verseit tanulmányozta, vagy a magyar alkotók műveit: Arany János, Eötvös József, Jókai Mór, Horváth Mihály és Petőfi Sándor alkotásai voltak leggyakoribb olvasmányai. Idősebb éveiben, amikor már nem lovagolhatott ízületi problémái miatt, délután négy óra felé tett egy nagyobb sétát vagy kikocsikázott, és csak a közös esti étkezésre tért vissza.

 

A császári pár gyermekeinek a lakosztálya

 

 

 

A Gizella-szárnyban a XIX. század második felében a királyi gyermekek: Rudolf trónörökös, Gizella főhercegnő, majd később a kis Mária Valéria főhercegnő lakosztálya volt.

 

A királyi család két idősebb gyermekének, Gizellának és Rudolfnak is külön lakosztálya volt, legkisebb gyermeküknek, a Magyarországon született Mária Valériának szobáját pedig Erzsébet lakosztályában helyezték el. Ő csak később kapott saját lakosztályt, amikor már idősebb volt. (Ma már az ő termeit is helyreállított állapotában látogathatjuk.) Ez utóbbi Bécsben nem történhetett volna meg. Sisi korábban született három gyermekét (az első kislánya, Zsófia, Budán halt meg két évesen, vérhasban) anyósa, a magyarellenes Zsófia főhercegnő elszakította, és szobájukat a saját lakosztálya mellett helyeztette el. A Hofburgban olyan távol voltak a gyerekszobák, hogy Sisinek hosszú sétát kellett tennie, valahányszor meg akarta látogatni gyermekeit. Nem toppanhatott be hozzájuk akármikor, hanem általában előre meghatározott időben. Amikor utazásai miatt sokáig távol volt kisgyermekeitől, megtörtént az is, hogy amikor hazatért, ők alig ismerték meg anyjukat. 

 

Mária Valéria, a magyar királykisasszony

 

A hazánkban született Mária Valériával, akinek még a dajkája is magyar volt, ez már egészen másképp történt. Teljesen kisajátította, “egyetlenkéjének” nevezve őt. Senkit nem engedett beleszólni a gyermeknevelésbe. A történészek szerint Erzsébet ebben is, mint sok másban, túlzásba esett. A felcseperedő Valériának olykor már egészen terhes volt az a ragaszkodás és féltés, amellyel édesanyja körülvette. Azért, hogy még inkább sajátjának tudhassa, magyar nyelvre tanította, és csak magyarul volt hajlandó beszélgetni vele, és Ferenc Józsefet is erre kérte!

 

Sisi nem csak Gödöllőn, hanem a császári udvarban, Ausztriában is magyarul taníttatta és beszélt vele. Valéria magyar Korniss grófnőtől és Rónay Jácint püspöktől kapott magyar oktatást, az utóbbit a fenséges asszony még arra is megkérte, hogy lányával magyarul imádkozzon. Így tehát joggal nevezhették Bécsben is és hazánkban is “magyar királykisasszonynak” Mária Valériát.

 

Mária Valéria egykori szobája

 

Mária Valéria, aki a német irodalmi nyelvet csak később sajátította el, érthető módon, nagyon szeretett volna a szüleivel anyanyelvén beszélni. Később apját félve kérte meg, hogy társalogjanak egymás között németül, amit a király teljesített is, édesanyjával viszont soha sem merte megosztani eme óhaját. A főként Gödöllőn felcseperedő magyar királykisasszony később igyekezett a bécsiek által ráragasztott „csúfos” becenevét levetni, és felnőtt korában sokkal inkább németnek vallotta magát, mint osztráknak vagy magyarnak. 

　　　

 

Erzsébet királyné magyarországi látogatásai ritkulnak

 

1880-as évek közepétől, fokozódó ízületi fájdalmai miatt a királynénak le kellett mondania a lovaglásról. Ekkortól hosszú gyalogtúrákat tett, olyan tempóban, hogy alig tudtak lépést tartani vele. Kovács Éva szerint ekkor a falkavadászatok helyett egy új tevékenységbe kezdett: nyúlra vadászott beagle kutyákkal.

 

Erzsébet 1867-ig 114, a koronázás után pedig 2549 napot, azaz több mint hét évet töltött Szent István birodalmában, amiből több mint 2000 éjszakát aludt Gödöllőn. 

　　　

A királyné idősebb éveiben, utazási szenvedélyének erősödéséve, egyre ritkábban látogatott szeretett Gödöllőjére. A kastély a halálát megelőző évben, 1897 őszén látta utoljára vendégül őt. Miután Erzsébetet 1898 szeptember 10-én Genfben egy olasz anarchista meggyilkolta, az idős király olykor még időzött a kastélyban kíséretével hosszabb-rövidebb ideig. Néhány fénykép készült is róla itt, utoljára 1911. május 6-án tartózkodott Gödöllőn.

 

Káli-Rozmis Barbara

　　　

 

Felhasznált szakirodalom:

 

Brigitte Hamann: Erzsébet királyné. Európa Könyvkiadó, 2012

Kovács Éva Erzsébet királyné Gödöllőn. Erzsébet, a magyarok királynéja. Rubicon, Budapest, 2001

Varga Kálmán: A Gödöllői Kastély évszázadai. Műemlékek Állami Gondoksága, Budapest, 2003

Gödöllői kalauz. Városi Múzeum, Gödöllő, 1999

Gödöllői Királyi Kastély. Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 510. Szám. 1997

 

A honlapon elhelyezett írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

 

A honlapon közzétett írások saját szellemi munkám termékei. Engedélyem nélküli teljes vagy részleges közlésük plágiumnak minősül, és jogi eljárást von maga után.